Helyreállítható helyek
-
Belső tavat szennyező olajoshordók
A feleslegessé vált fémhordók a partoldal tetejére, az ingatag sziklás területre lettek elhelyezve.
Később egy részük a helyén maradt, de néhány hordó a már korábban betakarított parti növényzet híján akadálytalanul gurulhatott bele a belső tóba.
Belőlük ismeretlen, káros folyadék - talán fáradt olaj - ömlött ki a vízbe, élettelenné változtatva azt.
A Béka, akinek korábban fő élettere volt a belső tó, kétségbeesetten vette tudomásul, hogy csodás környezete már csak emlékeiben él. -
Fémkonténer gumikkal és műanyag szeméttel
Fém konténerrel, használt gumikkal és feltűnően sok műanyag szeméttel tarkított övezet. A faanyaggal túlterhelt járművek éles köveken áthaladó, sziklás peremeknek nekidörzsölődő kerékgumijai időnként megadták magukat.
Ezek a kiselejtezett gumik a konténerrel és a munkagépekben felgyülemlett műanyag szeméttel együtt lekerültek a tengerpartra. Itt egyáltalán nem voltak útban és "csak" a parti bambusznád sávot kellett kivágni, hogy kényelmesen és akadálytalanul elhelyezhetőek legyenek.
A selejtezések következtében ledobott hulladék most vassal, mangánnal, gumival és műanyaggal szennyezi a sziget lecsupaszított partvonalát és a környező vizet. -
Kiürült tartályok
A munkagépek javítási, vagy üzemanyag utántöltési igénye során a szigetnek erre, a karbantartási műveletekre kijelölt területére jöttek vissza. Az üres, vagy szükségtelen tartályokra később már nem volt szükség, illetve úgyis csak a helyet foglalták volna feleslegesen az uszályokon, így ott maradtak, ahová utoljára letették őket. Egy "kisebb" hanyagság folytán az egyik hordó dugója csak felületesen lett visszaütve, ezáltal tartalma a tengerpart tiszta földjére és homokjára ürült.
Annak ellenére, hogy a tartályok a tengerpart talaját alaposan beszennyezték, a szigeten elenyésző problémát fognak okozni a jövőben egy másikhoz képest. Sokkal nagyobb gond lehet az itt partot érő, északról érkező jégdarabokból: ez azt jelenti, hogy felgyorsult az összefüggő jégtakaró olvadása és ez megjósolhatatlan következményekkel járhat... -
Tengerbe csúszott teherautó
Ez egy szerencsétlen helyzet volt, mert a kiszuperált üzemanyag szállító teherautó véletlenül, egy tolatás közben csúszott a vízbe.
Egyébként sem valószínű, hogy szükség lett volna már máshol a szolgálataira, mert rozsdás és itt-ott repedt is volt már a tartálya, úgyhogy az elszállításával így már nem kellett foglalkozni.
Némi üzemanyag ugyan még maradt a tartályban, de már nem volt érdemes leszívatni, mert gyorsan elkeveredett a befolyó tengervízzel.
A kiszivárgott üzemanyag a kis öbölben hamarosan terjedni kezdett, megfertőzve, ill. messze űzve ezzel a környékbeli élőlényeket. A Sirály, aki korábban előszeretettel időzött ezen a helyen, más megoldást nem látva szintén menekülőre fogta. -
Vízbe borult konténer
Öltözködésre, szerszámok tárolására ideszállított konténer, ami a hibás elhelyezés miatt megcsúszott a partoldal tetején és letarolva az útjába kerülő növényeket, eldőlve egyenesen a tóban kötött ki.
A benne lévő összekeveredett és átnedvesedett eszközöket kiemelték, de magának a konténernek a helyreállítása gazdaságtalan volt, sok idővel és energia ráfordítással járt volna.
Mivel így a vízben maradt (lepergő festékkel és vassal szennyezve környezetét), helyét az uszályon elfoglalhatta az időközben kitermelt értékes növényi nyersanyag.
Az eldőlt fészer tetején egy furcsa űreszköz ábrája látható, ami a fészer eredetileg tervezett felhasználási területére enged következtetni, illetve arra, hogy az űr sem kivétel, ha szükségtelen, vagy működésképtelen tárgyak hátrahagyásáról van szó... -
Vízbe üzemanyagot szivárogtató, sérült motorcsónak
Ez a csónak arra volt használatos, hogy körbejárva a szigetet, a tengerről is szemrevételezhető legyen, hogy hol van még kitermelhető növényzet.
Aztán történt egy kis manőverezési hiba és a csónak nekicsapódott egy part menti sziklának és elkezdett folyni belőle az üzemanyag.
A csónak még használható motorja leszerelésre került, de üzemanyagot és olajat tároló tartályai megsérültek, használhatatlan, felesleges kacatként a baleset helyszínén maradtak, súlyosan szennyezve a környező tengerpartot. -
Tengerparti élővilágot szennyező fémhordók
Néhány, raklapra lepakolt felesleges, valamennyire üres hordó, illetve szétszórt faládák. Egy-két hordó a tengerbe is beleesett, tartalmuk lassú kiszivárgásával nagy mértékben veszélyeztetve a tengerparti élővilágot.
Hasonló nagy gond, hogy két rendkívül veszélyes, biohazard jelzésű hordó is a részét képezi ennek a területnek. A hajókon ezektől már rég meg akartak szabadulni és amikor a munkagépek dolguk végezetten elhagyták a szigetet, utolsó műveletként ez meg is történt.
Ezek az ellenőrizetlenül hagyott hordók lejárt egészségügyi hulladékot tartalmaznak, ami kiszivárogva nagyon komoly betegségek, járványok elindítója lehet. -
Olaj- és szennyvízlevezető cső
Néhány jármű számára már igencsak időszerű volt a karbantartás és ennek része volt a különböző folyadékszintek ellenőrzése és a folyadékok cseréje is. Nem akarták, hogy a járművek alatt nagy olajos, csúszós tócsák keletkezzenek, ezért megfelelő helyet kerestek a folyadékok leeresztésére.
A előzőleg már áthidalt kis szakadék ideális helynek látszott, ahol gyorsan össze is tákoltak egy szennyvízlevezető csövet. Ezután elég volt csak odaállni a járművel, rácsatlakozni a csőre, ami aztán levezette a vízbe az olajos szennyvizet.
Az eredmény egy súlyosan szennyezett tengerpart lett, ugyanis a szakadékba lefolyó kis patak mozgó vize egyenesen a tengerbe szállította a fertőző vizet. Később az utolsó itt áthaladó, fával megrakott teherautók egyike miatt a híd kissé megrogyant, aminek következtében az ráerősített cső több helyen eltörött és leesett a szakadékba. Hátra is hagyták, úgyis csak a hulladék mennyiségét növelte volna valamelyik hajón.
-
Mangrovemocsár
A sziget legértékesebb helyeinek egyike volt. Gazdag élővilágával, madárhangokkal átitatott aurájával a sziget csodálatosan harmonikus egységét képviselte. A Sas számára ez a különleges természeti környezet egyenesen magát az életet jelentette.
Mivel betakarítási szempontból is értékes környezet volt, ezért kitüntetett figyelemmel és a lehető legkevesebb hulladékkal termelték ki a fáit.
De mielőtt előkerültek volna a fűrészek, felfigyeltek arra, hogy ezen a területen a mangrove jelleg miatt feltűnően sok a szúnyog. Azonnal hozták a veszélyes anyaggal megjelölt, sötétsárga színű szúnyogirtó vegyszerrel teli kannákat és tartalmukat permetezőkbe töltve alaposan megszórták az egész környéket.
A szúnyogok ugyan eltűntek, de minden más itt élő rovar és bogár is, ugyanis a szer súlyosan beszennyezte a környező levegőt és a talajt is. -
Mangrove út
A tengerparti, rengeteg élőlénynek életteret adó mocsaras mangrove erdő fáinak kitermeléséhez szükséges, sebtében letolt út.
Az út mellett két oldalt a sziget egy-egy régi sebhelyet is hordoz magával: egy földrengés alkalmával mindkét oldalon meggyengült, megroggyant a partoldal. És ehhez a látványhoz most az út is hozzájárul...
Az út végén állt egy jókora kapok fa, ragyogó kinézettel, tele friss levelekkel és hajtásokkal. A fa törzse és a szomszédos kisebb mangrove fa között feszülő méretes háló mutatta, hogy a fa rovarjárás szempontjából is rendkívül kedvező helyen állt és emiatt a Pók legkedveltebb helye volt. -
Óriás kapok fa
Az Óriás Kapok fa a sziget ökológiai központja volt. Különféle állatok éltek dús avarjában, sűrű lombkoronája madarak kedvelt élőhelye volt, árnyéka pedig védelmezően borult a sziget középső részére.
Hatalmas erőfeszítések során sikerült csak betakarítani, mert folyamatosan felügyelni kellett, nehogy óriási termetével kárt tegyen a munkagépekben.
A Vaddisznó nem akart hinni a szemének, amikor nem találta szeretett fáját, csak annak feltúrt környezete árulkodott korábbi helyéről.
Néhány, állattartásra utaló zsák is a helyszínen maradt. Ezekbe a hatalmas fa fűrészporát töltötték, későbbi olcsó tüzelőanyagként való felhasználásához. A terv aztán füstbe ment, mert a zsákok már nem fértek el a távozó hajókon, viszont a kivágott facsonk mellett emlékeztetnek arra, hogy a legeltetéses állattartás is mekkora környezeti igénybevétellel jár. -
Óriás Kapok fa mellett vezető út
A sziget élettani szempontjából felbecsülhetetlen értékű Óriás Kapok Fa és a belső tavat szegélyező fák betakarításához szükséges út. A vége a tengerparton ér véget, mivel dolguk végeztével a munkagépek itt hagyták el a szigetet.
Az út mentén egy kis törött szárnyú, távirányítású repülő fekszik, amelyre (amíg még működött) egy kamerát rögzítettek. A repülő feladata az volt, hogy a betakarítási terveket felülről készített felvételekkel is támogassa. Az akkor még dús növényzet között nem volt könnyű navigálni a repülőt, ami egy irányítási hiba után neki is ütközött egy fának és letörött propellerrel lezuhat.
Az út elején egy nagyobb szeméthalom található, ami főleg az Óriás Kapok Fa és a belső, tóparti fák feldolgozásra értéktelen részeit (többnyire leveleket, rügyeket, friss hajtásokat) tartalmazza. Ez a halom pontosan a Sündisznó élettere és éléskamrája fölött van, aki megdöbbenve vette tudomásul óriási veszteségét. -
Kialakulóban lévő kisebb tornádó
Bár a sziget környékén korábban is voltak nagy viharok, de ezeket a sziget mindig leküzdte, túlélte valahogy.
A jelenlegi helyzet viszont meglehetősen kilátástalan, mert növényzet híján nincs, ami megkösse az értékes talajt és így a széllel tovaszáll.
A kialakult állapot ráadásul az eddig erre ismeretlen - most még kisebb - tornádók megjelenésének is kedvez, amelyek tovább rombolják a sziget megmaradt csekély készletét.
A folyamatos zúgó, morajló suhogás a félénk Szarvas idegeit alaposan megviseli, képtelen korábbi életét folytatni a képződmény jelenlétében. -
Fahídon keresztül vezető út
Ennek az útnak a mentén a korábbi, eredeti környezetben legfőképpen a különféle gyümölcsöktől színes és illatos bokrok kényeztették a sziget élővilágát - a Medve nagyon szerette ezt a helyet, egyenesen a kedvencévé vált.
Az út maga a nehezen megközelíthető, patakon és forrásterületen túli faanyag eléréséhez készült, a munkagépek számára a puha és érzékeny aljnövényzet, vagy a bokrok nem jelentettek akadályt.
Egy kisebb szakadék fölött is átvezet, amely áthidalásra került néhány testesebb, "másra már nem jó", különféle ritka gombákkal és kéreg alatti mikro életformákkal sűrűn belakott, korábban kidőlt erdei fákkal.
Az út mentén furcsa kis kráterek láthatóak, amelyek egy újfajta fakitermelés tesztelése folyamán születtek. Valamiféle robbanóanyagot fektettek a föld alá és azzal "segítették" ki a földből az itt élő fákat.
Bár a műveletek során meglehetősen roncsolódtak a fák, de legalább kevesebbet kellett ásni és fűrészelni. A tesztelést végül nem ítélték sikeresnek a sok selejt képződése miatt, de az uszályon egyébként sem volt már sok szabad hely, így elfért a megmaradt faanyag. A robbantások helyei ugyan sötét foltként éktelenkednek, de a szigeten végignézve annak új egységes összképét már nem befolyásolják komolyabban... -
Nagy tó fölé behajló datolyaszilva fa
Ez a méretes datolyaszilva fa nagyon jó helyre nőtt, mert ágai benyúltak a tó fölé és termésével minden szezonban hetekig táplálta a tó élővilágát.
A tó közeli, napsütéses helyzetű és rovaroktól nyüzsgő törzsű fa a Kaméleon legfőbb tartózkodási helye volt.
Hatalmas méretei és vízhez közeli elhelyezkedése miatt pontosan megtervezték betakarítási folyamatát, mert a vízből csak további nehézségek árán lehetett volna kiemelni.
A kitermelt fa mellett van egy lassan elszenesedő, füstölgő villámsújtotta fa is, amely figyelmeztet: időnként a természet is kiveszi a részét a tájátalakító szerepből... -
Sziklás út
Ez a kínkeserves nehézségekkel szigetbe vágott rövid út a sziget leginkább sziklás részén tüntette el az aljnövényzetet és a bokrokat, hogy az onnan kivágott csekély mennyiségű, de értékes faanyag könnyebben elszállítható legyen.
A Róka kotoréka az út nyomvonala mentén feküdt, ami az út elkészülése után áthelyezésre került az út végén összetolt szeméthalomba.
Ez a szeméthalom formailag kissé hasonlít egy vulkánra, amit talán észre is vettek és pusztán játékos kedvből a jobb hasonlatosság érdekében meggyújtották a tetejét. Az eredmény egy bűzölgő, felfelé terjengő és a magasban összeálló óriási füstgomolyag lett. -
Vízbe döntött fa
Ez a fa egy tervezési hiba miatt rossz irányba dőlt és mivel már csak az utolsó betakarításra váró fák egyike volt, ill. a zsúfoltság miatt már helye sem igazán volt az uszályon, ráadásul a vízben kötött ki, ezért ott hagyták, ahol van.
A sziget számára viszont így meglehetősen komoly problémát okoz, mert ágai és levelei elkezdtek rothadni, illetve fekvő törzse gátolja a nagy tó túlfolyását és emiatt az állott víz nem jut ki a tengerre.
A Vadkacsa, akinek élete volt ez a vízi környezet, csalódottan vette tudomásul, hogy a felborult természeti egyensúly következtében már nem térhet vissza a nagy tóba. -
Füves út
Ez az út csak néhány fa és bokor miatt készült és bár néhány ritka növényfaj egyedei és útban voltak, a sok kicsi sokra megy elvet figyelembe véve a földmunka végül engedélyezésre került.
Az út maga kissé szemetesebbre "sikerült" a többihez képest, ugyanis az étkezések, pihenések, kisebb jármű karbantartások itt zajlottak. -
Hulladékkal teli zsákokkal eltorlaszolt patak
A szigeten történt munkálatok közben sok vegyi és háztartási hulladék képződött és a feleslegessé vált anyagokat logikusan előre gondolkodva olyan helyekre kellett ledobni, hogy egyáltalán ne zavarják a munkát.
Ennek a helynek tökéletesen megfelelt a nagy tó torkolata, mert ez a hely eddig teljesen kihasználatlan volt.
A szépséghibának látszó következmény valójában a szigetnek komoly problémát okoz, mert az egymásra dobált hulladékok eltorlaszolják a tóból kiinduló kis patakot, illetve a fertőző, megzavart környezet pedig az itt élő Denevér számára teszi lehetetlenné az életet.
Egy művészi vénával megáldott, fényképezőgéppel rendelkező munkás néhány kis makett házat helyezett a szemét tetejére. Talán a kontrasztot kívánta megörökíteni, vagy a kettő közötti párhuzamot? -
Patakon keresztül vezető út
Precízen, aprólékos munkával ledózerolt út. A dús, indákkal és kúszónövényekkel tarkított őshonos növényzet mellett még a kisebb köveket és az avart is eltávolították, mert a patakot érintő részen a terület lejt a tó felé és meglehetősen csúszós is.
Mivel nincsenek fák és nincs árnyék, a rendkívüli meleg gyorsan szárítja, a szigeten akadálytalanul átfújó szél pedig elfújja az út tápanyagban dús talaját, így hamarosan előbukkan a terméketlen sziklás felszín. -
Köves tengerpart mentén élő növények
Ezek a növények fontos részét képezték a szigetnek, mert viharos időben csillapították a tomboló szelet, ill. a magas, erős hullámokat és ezzel megvédték a sziget belső, érzékeny részét a partvonal felől érkező természeti hatásoktól.
Avarban futkározó rágcsálói, magvas fűféléi és gyümölcsös bokrai miatt a Varjú kedvelt helye volt.
Feldolgozáskor látszott, hogy a fákon kívül az itt lévő kisebb bokrok ugyan nem sokat értek, de mégis érdemes volt őket is figyelembe venni, mert az ágak és kisebb törzsek remekül használhatóak voltak éknek, vagy karónak a különböző fahalmok kitámasztásához.
A hely mellett égő fák csípős, mérgező füstje teljesen belepte a területet és nem mozdul. A gomolygó füsttel megfertőzött levegő teljességgel beszívhatatlan - igazi áldás lenne egy kis szél, de az csak várat magára... -
Összekötő út
Ez az út kapcsolja össze a tengerparti és a szárazföld belsejében készített utakat. Ettől függetlenül létrehozása nem lett volna feltétlenül szükséges, de itt a növényzet gyér volt és a gépek a legkisebb akadály felé haladva, szinte maguktól vágták az utat.
Az út kezdetén fekvő kis szeméthalomba beállított fatönkre a játékos kedvű kezek egy pár kiszolgált katonai csizmát helyeztek és ennek tetejére pedig egy sziget felé néző kis tankot tettek. Talán ezt egy hasonlatnak szánták, hogy a háború és a növényzet betakarítási folyamat mennyire hasonló eredményeket produkál a természetben... -
Tengerben úszó szemét és víztartályos pótkocsi
A hordót tengervízzel megtöltve, főleg a gépek sártól és növényi törmelékektől eltömődött kerekeinek takarítására használták. Az idő és a sok tengervíz már alaposan kikezdte a hasonló funkciókat ellátó kis víztartályos pótkocsit, ezért az utolsó kör után már nem is volt szükség rá.
Mivel a sok kitermelt fának nagy helyigénye volt, még a hordó és a mellette fekvő vödrök, illetve más, csak helyet foglaló szükségtelen holmik sem kellettek.
Ezek a vízpartra és a vízbe dobálva mind itt maradtak, látványukkal elcsúfítva és beszennyezve a tengert. -
Felvezető út
A felvezető úton jöttek be a munkagépek a szigetre. A gépek az út mentén egészen a sziget középső részéig takarították el az útjukba kerülő növényeket.
Amikor a szigetre érkező hajókból észrevették, hogy milyen sok állat van a szigeten, gyorsan fadobozokat vettek elő. Főleg a mutogatható, színes kaméleonok és a kövér, ennivaló vadkacsák érdekelték őket.
A Sas azonban keresztezte a számításukat, mert időben tájékoztatta az állatokat a közeledő veszélyről, így az állatoknak sikerült bemenekülniük az út mellett fekvő barlangba. Amikor látták, hogy medvék és vaddisznók is futottak a barlangba, senkinek nem volt elég bátorsága bemerészkedni a fadobozokkal. A szétdobált dobozok így üresen maradtak és emlékeztetnek a szégyenletes megfutamodásra.
Az út készítése során észre sem vették, hogy itt-ott nagyobbacska füves kupacok tarkítják a területet. A Nyúl körültekintően megépített üregeinek bejáratai voltak ezek, aki most védett otthona hiányában kicsinyeit már nem tudhatja biztonságban. -
Robbanásveszélyes, szivárgó gáztartályok
Ezek elkopott, túlnyomás alatt álló, veszélyes alkatrészek - szivárog belőlük valamilyen gáz, ami akár be is robbanhat a perzselő nap hatására.
Hibás működésük felismerése és gyors kiszerelésük után az első alkalmas helyen a talajra kerültek és később inkább hátrahagyták őket, hogy ne okozzonak esetleg komolyabb bajt.
A kis tóban élő Teknős azonnal érezte, hogy a legtöbb sérüléstől megvédő erős páncélja ezektől az életét veszélyeztető, különösen veszélyes tárgyaktól nem tudja megóvni, messze el kell kerülnie korábbi életterét.
A gáztartályok mellé a kövek közé egy halom kartondoboz is el lett helyezve, ezek feladata a kis patak átfolyásának megszüntetése volt a belső tó felé. A sikeres kivitelezés után a munkagépeknek már nem kellett attól tartaniuk, hogy munkájuk során nagyon kivájják az utat, vagy esetleg az oldalirányba lejtő, nedves terület miatt belecsúsznak a tóba.
A művelet betakarítás szempontjából lényegtelen, másodlagos következménye viszont az lett, hogy a létfontosságú friss víz így már nem juthat tovább a belső tóba, veszélybe sodorva ezzel az ott maradt életet. -
Tengerparti út
Az utak közül a legnagyobb nyersanyag hozamot ennek az útnak a készítése hozta, mert ennek mentén volt a legtöbb kitermelhető növény. Avarszinten élő, illetve a környékbeli sziklákról lekúszó erős kúszónövényből is sok nőtt itt, amelyek több helyen is felcsavarodtak a mozgó kerekekre és komoly akadályokat jelentettek a betakarítás közben.
Nagy betakarítási veszteség lett volna a területet félkészen magára hagyni, ezért kézi erővel kellett kiszaggatni a helyükhöz makacsul ragaszkodó kúszónövényeket, amivel nagyban segítették a munkagépek munkáját.
Lestrapált és "itt felejtett" munkagépek tarkítják az utat, illetve néhány színes kis autó bújik meg az út végén álló szeméthalomban. Ezeket a kis autókat egy hajóról lesurranó pici gyermek felejtette itt, amikor keresni kezdték és elszólították játékától. Neki még fogalma sem volt arról, hogy mi történik körülötte, miközben játszott... -
Kis sziget pálmafái
Igazi trópusi hangulatot idéző kis sziget volt, a maga egyedi környezetével és fáival. Fái, ha minőségben nem is, de mennyiségben mindenképp figyelembe vehetőek voltak, ezért kitermelésük jóváhagyásra került.
A kis sziget most úgy néz ki, mintha egy cunami tarolta volna le - csupasz és kietlen lett. -
Sziget lejáratánál álló fák
A járművek ezen a ponton hagyták el munkájuk végeztével a szigetet. A teljesen megtelt uszályok már nem bírtak el több terhet, ezért az a döntés született, hogy ezek a fák maradnak a helyükön.
A fáradt munkások, akik már nagyon indultak volna, hogy elüssék az időt, a fák alá leülve rágyújtottak, aztán a csikkeket szétdobálták a száraz avarban. Később a tovaúszott hajókon a már előretekintő szemek nem láthatták, ahogy az avar tüzet fog és a tűz átterjed ezekre a fákra. Annyira közel van a tenger, a víz, de néha mégis oly távol...
-
Gomolygó füstöt eregető tábortűz
A kemény napi munka után édes a pihenés - a tábortűznél előkerültek a hagymák, szalonnák, ülőhelynek pedig megfeleltek a frissen feldolgozott fatörzsek hengerei.
A tűz helye még mindig meleg és átható égett gumi szagú füstöt ereget, de láthatóan "felesleges" lett volna teljesen eloltani, mert úgysem maradt komolyabb növényzet, ami tüzet foghatna.
A fertőző, füstös levegőre rendkívül érzékeny Pillangó teljesen letaglózva meredt előre, amikor meglátta, hogy életteli, virágos környezete helyén egy otthagyott, füstölgő tábortűz éktelenkedik. -
Hátrahagyott WC fülkék
A két, helyben összetákolt WC a helyszíni szükségleteket volt hivatott kiszolgálni. Nyitott ajtóval remek kilátás nyílott belőlük a tengerre, a friss szellő pedig hamar tovavitte a kellemetlen szagokat, megfelelő komfortérzetet biztosítva ezzel a használó számára.
A munka végeztével már nem kellettek, mert még szétszedve is sok helyet foglaltak volna az uszályon (márpedig a hely kellett a sokkal értékesebb kitermelt faanyagnak), így maradtak a helyükön.
Egy ideje rendkívül furcsa, szokatlan képződény keletkezett a WC-k környékén. Rendkívül hideg, párás köd ereszkedett le és borította el a szigetnek ezt a kieső helyét. Ez a szigettől idegen, korábban teljesen ismeretlen látvány is most már a sziget új összképét "gazdagítja"... -
Szökőkút
Ez a hely a sziget igazi ékessége volt. A domb tetejéről a víz nagy sebességgel tört ki felfelé, aztán pedig özönvízszerűen aláhullt.
Az állatok nagyon szerették ezt a napsütésben a szivárvány minden színében pompázó csodálatos természeti képződményt. Kiváltképp a Szitakötő volt az, akit igazán lenyűgözött, mert különleges színei és határozott dinamizmusa miatt saját magát látta benne.
A betakarítási folyamatot nem befolyásolta a képződmény, de a szemeket és füleket zavarta a folyamatos mozgás és morajlás. Mindössze néhány nagyobb kőre és szikladarabra volt szükség az előtörő víz nyílásának eltömítéséhez és máris megszűnt a zavaró tényező.
A "leleményes" kezek tehát megoldották, hogy a növényzet kitermelésének precíz és pontos végrehajtását ne zavarja meg semmi - a víz meg bizonyára később utat tör magának valahol máshol...
